A mezei pocok a talaj színe alatt futó, elágazó járatokban élő, nagyobb egérre emlékeztető, de rövid farkú rágcsáló.

Fészkelő kamrája (amelyben télre némi tartalékot is tárol) fél méter mélyen helyezkedik el. A haszonnövényeket főleg tartós hótakaró idején károsítja és az általa okozott kár – igen szapora lévén – nagy mértékű lehet. Éjszakai állat: a növények hajtásait, a gyümölcsöket, terméseket károsítja.

A fiatal gyümölcsfák és bokrok gyökereit elrágja, a ceruzához hasonlóan kihegyezi; a súlyosan megtámadott növények elpusztulnak.

A mezei pocok ellen  mérgező csalétek (Redentin G) kihelyezésével lehet sikeresen védekezni.

http://www.haszon.hu/agrar/noevenytermesztes/270-kartekony-mezei-pockok.html

2007. szeptember

Sikerült megállítani a pocokinváziót az Alföld egyes részein. Az intenzívebb talajmunka és persze az eső is segített. Helyenként akkora volt a vész, hogy nagyobb esők után is számítani kell a kártékony rágcsálók megjelenésére.

A mezei rágcsálók (mezei pocok, güzüegér, hörcsög, ürge) számára terített asztal a magokban, termésekben bővelkedő, gondosan művelt határ. (Hát még a nem gondosan művelt!) A pockok aktivitása a nyári hónapokban fokozódik, kártételük az érésben lévő kalászosokban gyakran észlelhető. Föld alatti járataikban az érett gabonaszemekből készleteket halmoznak fel. Felszaporodásuknak kedvez a száraz, csapadékmentes időjárás. Esős, csapadékos időben létszámuk csökken, betegségek tizedelik meg őket. Jól megfigyelhető, hogy egy-egy kiadós esőzés után elpusztult pockok találhatók a pocokjáratok környezetében.

A rendkívül gyors ivarérésének köszönhetően a pockok gyorsan szaporodnak, de szinte ugyanilyen gyorsan el is pusztulnak. A nőstények öthetesen érik el az ivarérett kort, ami az emlősök között ?csúcsteljesítménynek? számít. Az alomban általában 4-12 újszülött van, nyáron a nőstények háromhetente ellenek, de a nagyon enyhe teleken is van szaporulat.

Mint általában, a mezei pocok elleni védekezésre is elmondható, hogy legjobb védelem a megelőzés. Azaz a megtelepedésük megakadályozása. Eddigi tapasztalatok szerint megállapíthatjuk, hogy hatékony módszer a kotorékaik megsemmisítése, élőhelyük állandó háborgatása. Ez a szakszerű talajművelésen és növényápoláson keresztül valósítható meg. Ugyanakkor az elhanyagolt, műveletlen, gaztengerben álló területeken gyorsan túlszaporodnak.

Mindenevők

Tápnövényeinek száma nagy, a pocok ugyanis termesztett növényeink közül szinte mindegyiket fogyasztja. A károsított növényi részek, zölden és szárazon a gyökér, szár, levél, virág, de gyakran maga a termés. Mondhatni nem válogatós, az évszakra jellemző táplálék-féleséget fogyasztja. Szántóföldi körülmények között a kalászosok, pillangósok, repce, stb. magjait szívesen fogyasztja. A mezei pocok kolóniákban él, járatai 40-60 centiméteres mélységben találhatók. A talaj felszínére csatlakozó járatai fölé nem épít földkupacot. A lakott járatok környezetében a növényzetet ?kefére rágja?. Állandó jelenlétére a jól kitaposott járatok, ürülék- és táplálékmaradványok hívják fel a figyelmet. Nagy sűrűség esetén a járatok környezetében fehér, zegzugos rajzolatú vizeletkiválás is észlelhető. Ez a táplálék magas nitrogén tartalmát jelzi.

A mezei pocok rendkívül szapora, tél végétől késő őszig több ciklusban is ellik. Száraz, de táplálékban bővelkedő években a betegségek nem tizedelik, ezért túlszaporodik. Szívesen telepszik mezőgazdasági művelésű területek közelébe vagy kevésbé háborgatott termőterületre. Az árokpartok, tarlók elhanyagolása kedvez a megtelepedésüknek. Szívesen tanyázik gyümölcsösökben is, ha a sorok elgyomosodnak. Erre nyár végén különösen figyelni kell, mert a háborítatlan, elgyomosodott területeken megtelepedve súlyos károkat okozhat a téli kéreg- és gyökérhántolással, ami a fák pusztulásához vezethet. Faiskolában vagy csemetekertben az általa okozott kár különösen súlyos lehet.

Mikor védekezzünk?

Nem véletlen, hogy a mezei pocok veszélyes kártevő az 5/1988 (IV.26.) MÉM rendelet 2. számú melléklet B pontja szerint. Azaz megtelepedése esetén a védekezés kötelező. Amennyiben ősszel 100 négyzetméteren 2-3, tél végén 1-2 vagy ezt meghaladó lakott járatot találunk, a védekezés szükségessé válik. Ha a lakott lyukak száma ezt az értéket meghaladja, a védekezést minél előbb kell elvégezni.

A mezei pocok túlszaporodása általában a "rezervátor" területekről (ruderáriákról) indul és az "akkumulátor" területeken (évelő pillangósok, gabonafélék) vagy a "depresszor" területeken (kapások) fejeződik be. A mezei rágcsálók áttelelési esélyeit a száraz, meleg időszakok növelik, a sok csapadék, hideg és enyhe periódusok sűrű váltakozása jelentősen csökkenti.

Aszálykor jönnek

Természetes ellenségeinek (ragadozó madarak, gémfélék, ragadozó emlősök) tevékenysége jelentős pocokgyérítő hatású lehet, de nem mindig elegendő. Olyan száraz, de a pocoknak kedvező években, mint az idei, a hasznos segítőtársak is ?aktívabbak?. Bármerre járunk a határban, mindenütt ölyveket, vércséket, karvalyokat, sokfelé gémet (szürkegémet, kócsagot) látunk a pocoklakta helyeken vadászni. Kevésbé látványos (mert többnyire nem látjuk), de ugyanúgy fontos az éjszakai ragadozó madarak (baglyok) és a pocokfogyasztó ragadozó emlősök (rókák, menyétek stb.) és nem utolsósorban a határban egerésző házimacskák tevékenysége.

A természetes ellenségek mérséklik a kárt, de a problémát mégsem oldják meg. Ugyanakkor a bio- és ökológiai gazdálkodású területeken hasznos lehet az úgynevezett T-ülőfák alkalmazása. Ennek lényege, hogy a veszélyeztetett területeken nagy sűrűséggel (hektáronként 2-5 darab) helyezünk ki T- alakú ülőfákat a ragadozó madarak részére. A ragadozók szívesen telepszenek ezekre az ülőfákra, és innen csapnak le a figyelmetlen, járatukat elhagyó pockokra. Tudnunk kell, hogy mechanikai úton és kémiai hatóanyagokkal is védekezhetünk ellenük. Hatásos eljárásnak számít a mélyszántás, mert nem csak a pockokat, de azok járatrendszerét is tönkreteszi, fészkeiket is elpusztítja. A túlélőket pedig a ragadozók és a kedvezőtlen időjárás tizedeli meg.

Szeőke Kálmán

A NAGY SÁRFŰ ESETE...

   Múlt héten részünk volt egy kellemetlen élményben, köszönhetően a manapság felkapott Nagy Sárfű egy szemrevaló példányának - Euphorbia lathyris, más elnevezésein: kerti sárfű, hasindítófű, hasindító kutyatej, apró sármag, vakondokfű. Lásd: Wikipedia.

 

Gondolkodtam, hogy közzé tegyem-e a képet kisfiam a mint kiderült ezen nővény által okozott "kiütéseiről", de úgy érzem a fent említett Wikipedia oldalán kívül mindenhonnan csak a "vakondűző hatás" mint pozitív oldal folyik, rengetegen nincsenek tisztában azzal milyen agresszív növényről van szó.
   Pár helyen található utalás rá, hogy kisgyeremekes kertbe nem ajánlott, ámde egyrészt a kisgyermek más kertjében is megfordul, illetve sajnos a növényt áruló szakemberek is sokszor elfelejtik értesíteni a vásárlót a kellemetlen mellékhatásokról, melyet majd a boldog arccal hazavonuló vakondelkergetők akkor tapasztalnak, mikor a kétévente temérdek magot hozó növényt esetleg kiírtani próbálják és annak nedve szétmarja (csak a) bőrüket - jobb esetben!

A képek forrásai: Wikipedia és Plant World Seeds

   Az első évben még szende kis növény (bár már ekkor is maró hatású nedvvel rendelkezik szárában és gyökerében) a második évben belombosodik és magvakat hoz, melyek szintén tartalmaznak a nedvből és önmagukban is mérgezőek. Kisgyerek esetében külön "öröm és boldogság", hogy a magházak érdekes, tetszetős alakúak, de saját magam példájából nyilatkozhatok, hogy még egy felnőtt embernek is boncolni támad kedve őket. Ámde nagyon NEM ajánlatos!

   Mi megtettük... fél-1 nap elteltével a nedvvel érintkező bőrfelületeken piros foltok jelennek meg, melyek erre fél napra felhólyagosodnak, kb. rá 1 napra a hólyagok kifakadnak, majd 1-2 napon belül az elhalt bőrt felváltja az új.
   Külön izgalom volt, hogy vajon Efe a szemébe is kent-e belőle, vagy megmaradunk az arcnál és az alkaroknál, annyiban legalább biztos voltam, hogy enni nem evett belőle hála az égnek.

   Internetes kutatással sikerült egyáltalán a gyanús növény nevét kiderítenünk reggel a foltok észlelését követően: NAGY SÁRFŰ, ezen tudás birtokában remegve indultunk a gyerekorvoshoz, aki azonnal elzárkózott a megoldás megvilágítása elől, lévén szerinte max. csalánkiütés (na ja... bakker!!!), de ha szerintünk nem, akkor irány az XY kórház Toxikológia (ahol mellesleg sosem volt ilyen osztály) azonnal és már maradandó károsodásokról beszél... éljen! Na azért nekem már volt pár kiütéssel dolgom így az első csapás után, melyet aznap a magyar egészségügy reám súlytott megállapítottam, hogy ennyiből azért még nem vonulunk kórházba. Irány az ügyelet, ahol egy "mérhetetlenül kedves" ""hölgy"" gyakorlatilag elküldött minket melegebb éghajlatra, az amúgyis 40 fokból a 2,5 éves gyerekkel, de szó szerint! Háziorvos miután megtudja telefonban miről van szó csak akkor fogad, ha élet-halál kérdés... nyilván... (mindez nyaralás alatt történt, fogjuk hát erre, hogy csak mert nem ismertek minket...)
   Ekkor vissza a netre, kiütés és valami támpontkeresés, nem találás (ezért íródik eme poszt!). Végül - nagy betűkkel írom: a PÉTERFY KÓRHÁZ KLINIKAI TOXIKOLÓGIAI OSZTÁLYÁNAK VEZETŐ FŐORVOSA Dr. ZACHER GÁBOR nyújtott 2 kicsengés után telefonon segítséget (+36-1-3-215-215). Most sokadszorra tapasztalom, hogy ha fordulni kell valakihez, akkor lehetőleg az a valaki legalább docens, osztályvezető, főfőnök, stb. kell legyen, ha problémát kell megoldanunk, figyelemre van szükségünk, mintha az emberségességet az egyetemen tanítanák, vagy a feljebb léptetésekkel osztogatnák, ki tudja... A növény említése után a doktorúr már maga sorolta a tüneteket és nyugtatott meg, hogy ha a gyermek szájában nincsen hólyag, akkor nincs ok az aggodalomra, csak helyi irritációról van szó mely magától el fog múlni. (Így is lett.) Patikában kapható cink-oxidos oldattal bekenhetőek a foltok, ha zavaróak, ezzel hűsítve a bőrt - végül ezt meg is vettük, de nem volt rá szükségünk.

   Tehát a növény semilyen része ne kerüljön szájba, szembe, maró hatású nedvével érintkezve bő vizes lemosás ajánlott mielőbb! Az irritált terület patikai Cink-oxidos ecsetelővel hűsíthető, mást ne kenjünk rá! Kitépésekor, irtásakor használjunk gumikesztyűt és ha lehet védjük szemünket és légutainkat, arcunkat is! Termése mérgező!

   És igen... mindemellett gyökerének vakond-űző hatást tulajdonítanak... de tudjátok mit... részemről akkor inkább maradjon a vakond!

   Minden növénynek járjatok utána, amit lakásotokba hoztok, vagy kertetekbe ültettek, ha mégis gyanús tüneteket észleltek, forduljatok Zacher Gábor doktorúrhoz bizalommal!