A kunkori, illetve rocambol néven is ismert évelő fokhagyma (Allium sativum convar. ophioscorodon) különlegessége abban rejlik, hogy vékony, hosszú, lengedező, kettős karikába kunkorodó magszárain sarjhagymákat hoz a virág helyett. A magszárak a magképzés előtt kunkorodnak össze, majd később kiegyenesednek, és ekkor hozzák sapkás, hegyes buroklevelük alatt a sarjhagymákat.Elő-, Közép- vagy NyugatÁzsiából származik. Amióta a növénytermesztés szerepet játszik az életünkben, azóta ültetik, hazánkban azonban csak szórványosan fordul elő. Évelő, télálló növény. Bojtos gyökérzetű, hagymája fehér, nagyobb mellékhagymákból áll, és nem olyan erős a szaga, mint a fokhagymának. Levélzete tőálló, lapos, keskeny szálas, kissé görbült.
Az egyik változata virág helyett a második évben sarjhagymákat (bulbilliket) nevel. A 80-100 cm hosszú magszár a sarjhagyma-érlelés előtt kígyószerűen összekunkorodik. A magszár végén borsó vagy búza nagyságú bulbillit fejleszt. A bulbilliről történő szaporítás esetében az első évben gerezd nélküli hagymák fejlődnek. Minden évben újabb mellékhagymákat fejlesz, ami elősegíti a terjedését.
Másik típusa virágzatot fejleszt, magot azonban nem érlel. Júliusban, augusztusban virágzik, rovarok porozzák be. A virágzatot képző típus az első évben nem fejleszt sem virágszárat, sem pedig fiókhagymát. Ez a változat úgy néz ki, mintha egyetlen gerezdből álló fokhagyma lenne. Második évben egyenes, 100-150 cm-es virágzati szárat, 5-6 nagyobb gerezdből álló mellékhagymát és emellett fiókhagymákat képez.
A növény legjobban közepes fényen fejlődik, azonban árnyékban, illetve nagy fényben is megnő. 5-8 °C-on már elkezd kihajtani, alacsonyabb a hőigénye a vöröshagymáénál. Levélzete a nyári nagy forróságban is üde zöld marad. Szárazságtűrő, a szélsőséges talajtípusokon kívül minden talajféleségen jól termeszthető. Nem szereti a nagyon savanyú talajokat. Közepes a tápanyagigénye. A mínusz 15-20 °C-ot akár kifejlett állapotban, takarás nélkül is elviseli.
Évelő parcellában, főnövényként termesztjük. Őszi mélyszántással 5-6 kg szerves trágyát és 50-70 g/m2 komplex műtrágyát forgassunk a talajba. Sarjhagymáról vagy mellékhagymáról szaporítható, amit ősszel – szeptember végén, október elején –, vagy tavasszal, márciusban 3-4 cmre duggatunk. Ültethetjük sűrűn, 30 x 8 cm sor- és tőtávolsággal, vagy fészkesen, 30-40 x 30-40 cm térállással is. A ritkábbra telepített (30 x 10-15 cm vagy 40-50 x 40-50 cm) töveket 4-5 évig ugyanazon a területen hagyhatjuk. Szaporítóanyag-szükséglete négyzetméterenként 40-60 db. Ültetőgödrönként 5-6 gerezdet vagy bulbillit rakjunk. Ha sűrűbb az ültetés, akkor zöldhagyma korában 8 cm-re ki kell ritkítanunk.
Nem igényel különösebb ápolási munkát; az állományt tartsuk gyommentesen, porhanyítsuk a talajt, a magszárakat ősszel tőből vágjuk ki. Öntözni nem szükséges.
Második évben, októberben szedhetjük fel, tisztítás és szárítás után száraz helyen tároljuk. A bulbilliket minden évben szedjük le. Igen bőtermő, a gerezdjei nagyok, tövenként 15-20 db (40-50 g) sarjhagymát kapunk.
Fajtái közül a Rocambol a bulbillis változat, a Virágos évelő fajta pedig a virágos alakkör képviselője.
Tápértéke magas szárazanyag- tartalmában (34- 36%) rejlik, ezenkívül gazdag vitaminokban és ásványi sókban, fehérjetartalma 5-6%. A bulbilliket savanyítják, a gerezdeket ételízesítésére, illetve fokhagymás készítményekben használhatjuk, az első évben fejlődött fokhagymákat pedig zölden fogyaszthatjuk.
Kerti különlegesség, hétvégi vagy iskolakertekben, illetve utcai kertben is érdemes ültetni. Útszegélyként és ágyásokban is jól mutat, de fa- vagy kőedénybe is ültethető.

Császár Orsolya

A cikket a Kertészet és Szőlészet 2010/13. számában olvashatja.