Jellemzés: Fatuskón csoportosan termő barna, sárgásbarna gomba, de igen változatos alakú és színű. A lemezek alig lefutók, a tőnk erősen rostos és galléros. A kalapon apró, szálkás pikkelyek vannak.

Kalap: Félgömb alakú, domború, majd lapos, közepén gyakran kis csúcsa van, ritkábban, inkább csak idős korban tölcséres. Vékony húsú, 2-10 cm széles, de megnőhet sokkal nagyobbra is. Színe változóan mézszínű, azaz sárga, sárgásbarna, barna, rozsdabarna, többnyire körbefutó színgyűrűk tarkítják, vagy a közepe sötétebb barna. Felülete fiatal korban sűrűn, később gyéren, főleg középen aprón szőrös, szálkás, kis sárga pikkelyekkel vagy sötétebb szőrökkel fedett. A pikkelyek letörölhetők. Széle gyakran bordás. A kalapok egymás mellett állva az alsókat gyakran fehér spóraporral lisztszerűen beszórják, úgyhogy aki ezt nem tudja, penészesnek nézi őket.

Lemezek: Tönkhöz nőttek vagy csak kissé lefutók, nem nagyon sűrűn állók, sőt az idős gombán kissé ritkán állók. Fiatalon ugyan fehérek, de igen gyakran gyorsan barnulnak, vörösesbarnásak lesznek, és többnyire rozsdabarnán foltosodnak. A spórapor fehér.

Tönk: Tömör, megnyúlt, eléggé egyenletesen hengeres, nemritkán görbe, 5- 16 cm hosszú, 0, 5-2 cm vastag. Felül sárgásfehér, a gallér alatt esetleg szürkésen zöldes, hamvas is, lefelé fokozatosan sötétebb barna, vörösesbarna, legalul feketésbarna. Gyakran bordázott, barnásan szálas. Sárgás, néha fehéres gallérja van, amely a fiatal gombán a lemezeket takaró részleges burok maradványa. A gallér vastag, felül bordás rajzolatú. Néha lehet gyengén fejlett is.

Hús: Halvány, fehéres szürkéssárga, később barnás. Mereven rugalmas, a tönkben szívós, rostos, belül középen szivacsosan laza, a tövében igen kemény. A tönk jellemzően szálakra foszlóan rostos.

Szag és íz: Szaga jó, de a nyers gomba íze savanykásan fanyar, sajátságosan összehúzó, lehet édeskésen szappanízű vagy kissé csípős. Ha tartósan rágjuk, torokkaparó.

Termőhely és idő: Jellegzetesen őszi gomba. Igen nagy mennyiségben gyűjthető ősz elejétől tél közepéig, de legnagyobb mennyiségben szeptember végétől novemberig. Fatörzsek tövén, tönkökön, erdőkben, erdőszélen, erdei tisztásokon és irtásokon terem, többnyire sok példányból álló (néha 100 gombát is összefogó) nagy csoportokban. Néha kisebb csoportokban vagy magányosan a talajon is találhatjuk. Nálunk általában elhalt faanyagon terem, parazitaként, élő fán csak ritkán jelentkezik.

Felhasználás: Jó, ehető gomba, az egész országban általánosan ismert, kedvelt, és nagy mennyiségben árusítják. Legalkalmasabb pörköltnek vagy rizses gombának, és mivel bőven terem, konzerv, gombakivonat készítésére is használható. A tönk szívósan rostos, ezért csak a kalapokat és a tönk felső harmadát készítsük el. Az idős gomba elég gyakran kukacos, tárolásra nem nagyon való, mert ha szedéskor még egészségesnek látszik is, állás közben könnyen megkukacosodik. Szárításra a fiatalja alkalmas. Vigyázzunk, mert nyersen fogyasztva mérgező! A nem eléggé átfőtt gyűrűs tuskógomba nálunk is okozott már többször mérgezést. Jól főzzük meg, legalább 20-25 percig.

Hasonló fajok: Tulajdonképpen nem egy, hanem néhány egymáshoz hasonló faj. Változatos nagyságuk, alakjuk és színük miatt azonosításuk és felismerésük nehéz. A csoportos, fán termő, hasonló gombák között mérgező csak a sárga kénvirággomba és a rossz ízű vöröses kénvirággomba, de ezek nem gallérosak, kalapjuk nem pikkelyes, és lemezeik színe mindig zöldes árnyalatú. Rossz ízűek még egyes csoportos tőkegombák is, de azoknak lemezei barnássárgák, és a tönkjük pikkelyes. Az ehető fajok közül még néhány csoportos, fán termő gomba hasonlít hozzá, így pl. az ízletes tőkegomba, de annak nem a kalapja pikkelyes, hanem a tönkje, és már tavasztól kezdve terem. A téli fülőke tönkje nem galléros, hanem bársonyos, kalapja pedig ragadós, és nem pikkelyes.

Jellemzés: Csoportos, kisebb termetű, lombos fák tönkjén, tövén növő gomba. A kalap, a lemezek és a tönk sárgásbarna, a tönkön kis gallér és alatta pikkelyek vannak.

Kalap: Félgömb alakúból lassan kiterülő, közepén nemritkán kis, lapos púppal. 2-5 cm nagy, de 10 cm-esre is megnőhet. Vékony húsú. Színe barna, sárgásbarna, középen többnyire élénkebb, és gyakran a szélén körbefutó sötétebb sáv látszik.

Lemezek: Halványbarnáról rozsdabarnára színeződnek. Spórapora rozsdabarna. A lemezekről bőven lehulló spórapor a talajt, a fatönköt rozsdabarnára festi. Spórái sárgák, tojásdadok.

Tönk: Karcsú, egyenletes, többnyire görbe, 5-12 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag. Gallérja barna, szakadozott, lelógó, végül elenyésző. A tönk a gallér felett világosabb, alatta sötétbarna, a tövén fekete. A gallér alatt sűrűn felálló vagy felkunkorodó, kicsi, barna pikkelyekkel fedett.

Hús: A kalapban puha, rugalmas, fehér, a tönkben merev, törékeny, aljában szívós, barnás, alul sötétbarna.

Termőhely és idő: Kora tavasztól késő őszig terem. Elhalt, de még el nem korhadt fatönkön, öreg fák tövében, mohás fatuskón, gyökereken, árnyékos, nyirkos erdőben, csoportokban található. Egy-egy csoportban néha 100-nál több kalap is előfordul. Fatuskókon termeszthető is.

Felhasználás: Jó szagú, igen jó ízű ehető gomba. Levesnek, salátának ajánlható.

Hasonló fajok: Más csoportos, fatönkön termő gombákhoz hasonló, de azoktól elég könnyen megkülönböztethető. A sárga és a vöröses kénvirággombától megkülönbözteti, hogy azok lemezei zöldesek, tönkjük sárga, nem pikkelyes, és ízük keserű. A téli fülőke is hasonlít rá, de annak tönkje gallér nélküli és bársonyos, kalapja pedig ragadós és halszagú. A gyűrűs és a csupros tuskógomba nagyobb, és nem a tönkjük, hanem a kalap teteje pikkelyes, spóraporuk pedig fehér. A többi tőkegombától jól megkülönbözteti, hogy ennek nem a kalapja pikkelyes, hanem csak a tönkje. A nálunk ritka csoportos déli rétgomba kalapja ugyancsak sima, színe azonban a szélén fehéres. Tönkje szálkás-pikkelyes, felül fehéres, alul barnás. Ez a faj leginkább fűzfán és nyárfán csoportosan terem. Meleg hónapokban nálunk főleg csak az ország déli részén, a Duna és a Tisza mentén helyenként gyakori. Igen jó ehető gomba. Régebben egyes déli országokban termesztették is.