Piacon vettem észre egy számomra ismeretlen növénykét. Egy éves lehetett, barna-zöld foltos szárán terebélyesebb, pálma formájú, különleges levelekkel. Akitől vásároltam, a virágját még nem látta, így nem is tudott róla mesélni. Mindez 5 évvel ezelőtt történt, azóta kétszer ajándékozott meg csodagumóm emlékezetes virágával.

Hosszas keresgélés után arra jutottam, hogy nagy valószínűséggel egy leopárdkontyvirág (Amorphophallus konjac) boldog tulajdonosa lettem. Nem igényes növény: téli álmot alvó gumó formában telel, ami megkönnyíti a tárolást. Fagymentes, száraz helyet kell biztosítani számára - hogy óvjam a kiszáradástól, lazán papírba csomagolom és időnként ellenőrzöm, hogy jól érzi-e magát.

Későn ébredő fajta, inkább nyár elején kezd gyors növekedésbe, hogy utolérje a többi növénytársát. A gumó évről-évre nagyobb lesz, aminek következménye, hogy minden évben egyre terebélyesebb levélzet fejlődik belőle. Az én növényem eddig 70 cm magas és 140 cm széles lombozatú volt, de várhatóan nő még magasabbra is.

Ha virágot hoz, nem lehet nem észrevenni

Nem minden évben virágzik, de akkor mindenki a csodájára jár. A virágja kb. 80 cm magas, közvetlenül a gumóból hajt ki. 1 hétig nyílik, ezalatt roppant kellemetlen szagot terjeszt. Miután elvirágzik, elkezd fejlődni maga a növény. Tapasztalatom szerint amelyik évben virágzik, abban az évben 1 hónappal később tér nyugovóra.

Ősszel (novemberben) ellankadnak a levelei, melyeket levágok úgy, hogy maradjon a szárból valamennyi, ameddig el nem engedi a gumó. Ha a kezemben marad a szára, akkor veszem ki a földből a gumókat, hogy téli szálláshelyére szállítsam.

Az internet segítségével szinte mindent sikerült megtudnom a növényről, csak a pontos nevét nem. A hazai botanikus kertben Sauromatumnak, az interneten Amorphophallusnak nevezték. Felénk csodagumó néven vált ismertté, amiben van igazság.

Mivel kertes házban élünk, komposztáljuk a növényhulladékot, ami értékes táptalaj minden növényünk számára. Talán tömény lenne tisztán komposztba ültetni, ezért a kertünk homokját és általános virágföld keveréket használom.

Gumót a méretéhez megfelelő edénybe ültetem (érdemes a gumónál 2-3x nagyobb méretűbe - a szerk.) március elején. Legalább 10 cm mélyre, hogy a föld támasztékul szolgáljon egész évben az erős törzsnek. A kisebb gumókat nem szoktam mélyre ültetni, elég 5 centire.

Lehetne szabadföldben is nevelni, de ha gyerekek és állatok is használják a kertet, akkor biztonságosabb számára a virágláda. Ebben könnyebben vihetjük védett helyre az időjárás viszontagságai elől (az erős szél, sok eső ugyanis ártalmas számára).

Gumós növény lévén tárolja a nedvességet, ezért nem kell gyakran öntözni: ahogy száraznak vélem, átnedvesítem a földjét, időnként tápoldatot is használok. Lehetőleg óvom a tűző naptól, jobban érzi magát félárnyékban.

Ismerőseim lakótelepi lakásukban, mások irodában élvezik szépségét és szenvedik kifejlett méretét és virágja bűzét, melyet még a lépcsőházban is kellemetlen elviselni. Ennek ellenére bátran ajánlom mindenkinek, mint bármely más élőlény, rengeteg örömöt szerez gazdájának.

Szeretném az egyik kifejlett gumót közkincsé tenni, ezért a Vácrátóti Botanikus kertnek ajándékozom, hogy sokan megismerhessék.