40 darab bujtást készítettem ,egy két fruzáriomos lett de talajcsere után levágva ujjra él és növekszik .Már szinte most bokrosodnak , kicsit sokallom a gyors növekedést ,ez ilyen bolondos év minden másként van mint a normális .Kazánház ablakkeretben termő üvegezett .minusz 20 ig gond nélkül ,ha nagyobb a hideg akkor beljebb kel tenni őket. A futóval nem vacakolok ,mert ahhoz építeni kéne még egy teleltetőt,én visszavágom novemberben tövig őket a kamra polc tetején elfér 20 láda . márciusban kiteszem aszt jó napot , fele kihajt és a többit meg pótlom ujjal ,

Válasz

A muskátli legfontosabb károsítói

http://www.gazdabolt.hu/index.php?content=152
2010/06/26
Nemcsak nálunk, de egész Európában a legnépszerűbb balkonnövény a muskátli. Nemesítésének több száz éve alatt az álló, futó, illatos és angol változatokon belül számtalan fajta látta meg a napvilágot, változatos virágszínekben- és formákban. A termesztés sikerét azonban a jó fajták és technológia mellett a megfelelő növényvédelem alapozza meg.

Egyenetlen vízellátás hatására jelentkező, nem fertőző, élettani "betegség" a muskátli ödéma; a levelek fonákán kialakuló parásodó, beszáradó pöttyök. Olyankor jelentkezik, amikor a növény sok vizet kap, azonban ezt nem tudja elpárologtatni, mert a levegő hűvös és párás. Az öntözés mérséklésével, a közeg szárazabban tartásával, illetve kevésbé párás időben az ödémás foltok száma az új leveleken csökken.

Vírusok
A muskátli fontosabb vírusai a levélfodrosodás- (Pelargonium Leaf Curl Tombusvirus –PLCtV), a sárgaság- (Cucumber Mosaic Cucumovirus–CMcV), a gyűrűsfoltosság- (Pelargonium Ringspot Carmovirus–PRScV), valamint a virágszín-törés-vírus (Pelargonium Flower Break Carmovirus– PFBcV). A vírusok ellen a termesztő csak preventíven, vírusmentes szaporítóanyag felhasználásával védekezhet.

Baktériumok
A baktériumok közül a muskátli a legveszedelmesebb betegsége ezidáig a xantomonászos betegség volt, amíg át nem vette helyét a Ralstonia, amelyről később szólunk.
A Xanthomonas hortorum pv. pelargonii baktérium okozta betegség (ha a tünet a dugványalapon van, feketetalpasságnak szokták nevezni) magas hőmérsékleten és magas pártartalom mellett járványszerű fertőzést okoz, és ha nem veszik idejében észre, akkor néhány hét leforgása alatt az egész növényállományt kipusztíthatja. A betegség jellegzetes tünete álló muskátlin a vizenyős levélfolt, amely az érközökben ék alakú, később beszáradva körkörösen zonált, barna-fekete színű. A folt kiterjedhet az egész levélfelületre, és ilyenkor az elszárad. Futómuskátlin a baktérium a levélnyelet támadja, ami elhal, és az amúgy folt nélküli levelek élettelenül csüngnek a száron, nem hullanak le. A másik jellemző tünet a szárrothadás, amikor a száron hosszúkás vizenyős foltok jelennek meg, amelyek később elrothadnak, és végül a teljes növény elpusztul. A xanthomonas fertőzött dugvánnyal kerülhet be a termesztő berendezésbe, növénymaradványokon és a házon belül előforduló gyomnövényeken életképes marad, és tovább fertőz. Az állományon belül a beteg növényekről felső öntözés esetén a felfröccsenő vízcseppekkel, valamint az ár-apály rendszerű öntözéssel is terjed. Éppen ezért lehetőleg mindkét öntözési formát kerüljük, és helyezzünk egyedi csepegtetőtesteket a cserepekbe. A páratartalmat szellőztetéssel és a növények tágasabb elhelyezésével csökkentsük. A növényeket gőzölt, vagy frissen bányászott közegben termesszük, a dugványvágásnál a dugványszedő kést minden újabb növény előtt mártsuk Kertészeti Fertőtlenítő oldatba! Kultúraváltáskor a termesztőasztalokat is alaposan mossuk le Kertészeti Fertőtlenítővel. Dugványszedés után a sebzéseket rézszulfát, rézoxiklorid hatóanyagú szerrel kezeljük. Egyetlen beteg növény észlelésekor 50 centiméter sugarú körben a szomszédos növényeket is távolítsuk el, és semmisítsük meg. Amennyiben szükséges, rézhidroxiddal, rézoxikloriddal, vagy kasugamicinnel (pl. Kasumin) végezzünk állománypermetezést.

Néhány éve az Egyesült Államokban egy újabb, muskátliban eddig még nem fertőző baktérium is felütötte a fejét: a burgonya jól ismert gyűrűsfoltosság-betegségét okozó Ralstonia solanacearum, ami különösen nagy odafigyelést igényel.
A Ralstonia baktériumot magyar muskátli termesztő üzemben még nem fedezték fel, de számítani lehet rá, különösen ha a szaporító anyag, vagy az anyanövény kézen-közön valamelyik afrikai országból származik. A Ralstonia a Xanthomonas-hoz hasonlóan a talajból, öntözővízzel, illetve fertőzött eszközökkel terjed. Gyökér- és szársérüléseken (dugványvágáskor), vagy felső öntözés esetén a légzőnyílásokon át jut a növénybe, ahol azonnal szaporodni kezd. A baktérium a Xanthomonas-hoz hasonlóan a növény edénynyaláb-rendszerét támadja, és a fatestben akadályozza a víz szállítását. A fertőzés korai időszakában az alsó levelek hervadnak, a levélszélek sodródnak, foltokban sárgulás és nekrózis tapasztalható. A gyökérnyaki részen a szár külső és belső szöveti részei barnulnak vagy feketednek. Jellemző, és a Xanthomonas-tól megkülönböztető tünet, hogy az átvágott szár belsejében az edénynyaláb-rendszer körkörösen elszíneződik, és a gyökerek barnulnak. A föld feletti részek kórképe hasonlít a Xanthomonas okozta hervadásos, sárgulásos tünetekre, ám ennél a betegségnél nincs levélfolt. A tünetek általában 21 C-fok felett jelentkeznek. A betegség terjedésének az ár-apály rendszerű öntözés esetén nagyobb az esélye, ezért a muskátli anyanövényeket csak csepegtetőtestes öntözéssel szabad nevelni. Bár a két baktérium a muskátlin szinte ugyanolyan tüneteket okoz, megkülönböztetésük igen fontos feladat. Az ellenük való védekezést két jelentős tényező különbözteti meg. Az egyik a gazdanövény-kör.
Amíg a Xanthomonas csak és kizárólag a muskátlit és az évelő gólyaorrt (Geranium fajok) veszélyezteti, addig a Ralstonia gazdakörébe közel száz faj tartozik. A fertőzött muskátli termesztőasztalairól elcsorgó öntözővíz más növények gyökeréhez érve könnyedén terjeszti a betegséget. A két baktériumos betegség között a második lényeges különbség a kórokozó túlélése. A Xanthomonas gazdanövény-szövet hiányában nem marad életképes. Amint a fertőzött növény elpusztul, a baktérium-népesség is rohamosan hanyatlik. Ennek köszönhetően a beteg növénymaradványok eltávolításával szinte nullára csökkenthető az esélye annak, hogy a kórokozó újrafertőz. Ezzel szemben a Ralstonia meleg körülmények között gazdanövény hiányában is évekig életképes marad, így tehát rendkívül nagy az esélye annak, hogy a növényház talajában, a termesztő asztalok réseiben, a fertőzött ültetőközegben fennmaradjon a baktérium. A bajt tetézi, hogy a Ralstonia szabadföldi körülmények között is megél, és más fajokat, különösen a burgonyafélékhez tartozó növényeket is megtámadhatja.
A Xanthomonas és a Ralstonia megkülönböztetése laboratóriumi vizsgálatok során lehetséges. Kézi diagnosztikai készülék is létezik, amelynek segítségével a gyors beavatkozás érdekében már a termesztő helyen, egyebek mellett, ez a két kórokozó is azonosítható. A Ralstonia esetében is a Xanthomonas-nál leírt védekezési eljárások az irányadók.

Gombás betegségek
A muskátli gombás betegségei közül a legfontosabb a muskátlirozsda (Puccinia pelargonii-zonalis), ami csak álló muskátlin (Pelargonium x zonale) fordul elő. Tünete a levelek színen jelentkező sárga, körkörös folt, a fonákon pedig barna spóratelepek. A betegség következtében a levelek elszáradnak, lehullanak, a növény felkopaszodik. A termesztőberendezésbe dugványokkal hurcolható be, ezért azokat 39 C-fokon 48 órán át hőkezelni, vagy csávázni kell. Az állományon belül a spórák a légáram útján terjednek. A betegség a nyári hőségben visszaszorul, de ősszel és tavasszal 16-18 fokon elhatalmasodik. A jelentősebb kár megelőzése érdekében a növényeket rendszeresen ellenőrizni kell, különösen a kritikus időszakokban. Szükség esetén 7-10 naponként rozsda elleni szerekkel (pl. Saprol, Plantvax, Rubigan, plusz kontakt hatóanyag: pl. Dithane) végezzünk állománypermetezést.
Ritkán, fiatal gyökeres növényeknél előforduló gombás betegség a pítiumos rothadás (Pythium debaryanum). Csak palánta- illetve dugványkorban fertőz, tünetei palántadőlés, gyökérnyaknál befűződés, vagy hirtelen pusztulás. Ellene Previcur-os beöntözéssel védekezhetünk.
Borús, párás időszakban veszélyezteti a muskátlit a botrítiszes betegség (Botrytis cinerea), amelyről részletesebben itt olvashatnak. Az ellene való védekezés alapja megfelelő szellőztetés, a felső öntözés mellőzése és a csepegésgátló belső fólia használata. A permetezésekhez pl. Amistar, Discus, Switch készítmények engedélyezettek.

Kártevő rovarok
A kártevő rovarok közül az elsőszámú ellenség az üvegházi molytetű, más néven liszteske (Trialeurodes vaporariorum), amelyről részletesebben itt olvashatnak.
A levéltetvek (Aphis sp.) a fiatal leveleken, bimbókon szívogatnak, és a liszteskéhez hasonlóan mézharmatot ürítenek, amelyen a másodlagosan megtelepedő korompenész rontja a növények díszértékét. Közvetlen kártételük mellett sokkal lényegesebb vírusvektor szerepük, így az első levéltetű-telepek észlelésekor permetezzünk többek között Pirimor, Actara, vagy Mospilan, vagy Chess szerekkel. A levéltetvek jelenlétét sárga ragadós lapokkal figyelhetjük meg.
Hasonlóan komoly vírusterjesztő kártevő rovar a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis). Szívogatásával a muskátli hajtásokon nem okoz olyan szembetűnő kárt, mint más dísznövényen, ezért ha jelenlétet figyelmen kívül hagyjuk, könnyen továbbadhatjuk. Az imágók jelenlétét a növényállomány felett elhelyezett kék ragadós lapokkal figyelhetjük meg. A fertőzött virágokat, bimbókat semmisítsük meg, a termesztő berendezést és környékét tartsuk gyommentesen. Szükség esetén kéthetente, vagy 10 naponta permetezzünk pl. Vertimec-kel, vagy Mospilan-nal, illetve Actara-val (ez a kettő azonos hatásmechanizmusú, ezért ne rotáljuk).
A bagolylepkék (gamma-, káposzta-, gyapottok-bagolylepke) elsősorban szabadföldi kártevők, ám bekerülhetnek a növényházakba is, ahol a lárvák a leveleket illetve a virágokat karéjosan rágcsálják. Csak a fiatal lárvák ellen lehet hatékonyan védekezni. Kártételüket Csalomon szexcsapdával jelezhetjük előre, illetve Mospilan-nal végzett ismételt permetezésekkel irthatjuk. Ezzel a készítménnyel egyben tripsz ellen is védekeztünk.
Száraz, meleg időben a közönséges (kétfoltos) takácsatka (Tetranychus urticae) is károsíthatja a muskátli, ami a levelek fonákán finom, hálószerű szövedék védelme alatt szívogat. Ha a levelek színén apró, kifehéredő foltokat látunk, akkor minden bizonnyal a takácsatkával állunk szemben. Súlyosabb esetben a levelek torzulnak, elszáradnak és lehullanak. Mérsékelt párásítással a kártevő vissza szorítható. Ellenük a tojásölő hatású Nissorun-nal, mozgó alakok ellen pedig Ortus-sal, vagy atkaölő mellékhatású rovarölő szerekkel (pl. Talstar) védekezhetünk.

Garamvölgyi Péter
Pap Edina
Kapcsolódó témák:

Kertészeti fertőtlenítő
PocketDiagnosticTM-kórokozó-diagnosztika 5 perc alatt

Válasz

Bálint gazda honlapjáról: Október közepe: hogyan teleltessük a muskátlit?
2012. október 15. Módosítás: 2012. október 15. Bálintgazda.hu

Menthetetlenül nyakunkon van az ősz, amit nemcsak az bizonyít, hogy hosszabbodnak az éjszakák, és rövidülnek a nappalok, továbbá, hogy "Hervad már ligetünk, díszei hullanak".
Hanem az is, hogy lassacskán végére érünk a betakarítási munkáknak. Igaz, a kertészkedő ember ilyenkor se válik "munkanélkülivé", mert mihelyt befejezte az őszi feladatait, nekilát a tavasziak előkészítésének.
A muskátlit teleltetni kell!
Most sokaknak okoz fejfájást, hogy miként teleltessék a muskátlit. A kerti muskátli (ennek a hajtásai felfelé állnak) nem igényes a teleltetés módjára.
Szedjük ki a földből vagy az erkélyládából és sűrűn egymás mellé állítva rakjuk be ládába. A gyökereket takarjuk be teljesen földdel, és a ládát állítsuk fagymentes helyre, ahol némi fényhez is jut. Így igen kevés öntözéssel beéri, nem hajt vékony hajtásokat, a téli hónapokban nyugalomban marad, és tavasszal kiültetve, visszavágva, Újra virágozni fog. A futó muskátlit (a hajtásai csüngők) csak világos, fűtött helyiségben, rendszeres öntözéssel lehet átteleltetni.
muskatli_01
A két-három évnél idősebb tövek virágzási kedve csökken, mind kevesebb és hitványabb virágot hoznak, ezért célszerű a muskátli állományt időnként felújítani és új, szebben, bőven virágzó töveket vásárolni. A cserepes muskátlit mindaddig kinn kell hagyni, amíg erősebb fagyok nem fenyegetnek. Ekkor fagymentes helyre menekítjük őket. Kevés fényen, kéthetenkénti öntözés mellett minden nehézség nélkül áttelelnek.

Válasz

hamar neki is állok tavaly negyvenet csináltam bevált igazolni tudom ha kell majd bemutatom a képeken de csak ha kéri valaki mert potyára nem dolgozom , a végeredményről viszont hozok majd fotót most vannak a toppon .

Válasz

lyenkor gyökeresedik gyorsan a muskátli dugványa

http://www.hobbikert.hu/magazin/ilyenkor-gyokeresedik-gyorsan-a-muskatli-dugvanya.html

Javítsunk a teleltetés esélyein és az erős hajtásokból készítsünk dugványokat. Ilyenkor gyorsan gyökeresednek és megfiatalíthatjuk vele növényeinket.

Egyik legelterjedtebb virágunk a muskátli. Sokféle változata közül nálunk az ablakládában, az erkélyeken és a virágágyakban is leggyakrabban a piros virágút láthatjuk. Ennek nagy előnye, hogy megfelelő helyen és rendszeres öntözéssel szinte állandóan virágzik. Szépségét csak fokozza, ha olykor levéltrágyás oldattal megöntözzük, megpermetezzük, és az elszáradt virágzatoktól megszabadítjuk.

A muskátlik népes családjának többi tagja csak lassan terjed, de a fehér és a rózsaszín virágúak mellett helye van már nálunk is - nemcsak a tőlünk nyugatra fekvő országokban - a csüngő növésű muskátliknak, tudományos nevükön a Pelargonium peltatumoknak is az ablakok, erkélyek, épületek díszítésében.

Futó

A muskátlitövek átteleltetése vissza-visszatérő problémája a kertbarátoknak. Az átteleltetés gondját csökkenthetjük azzal, ha júliusban vagy augusztus elején a legszebb tövekről erőteljes dugványokat szedünk és azokat meggyökereztetjük.

Mindig az erős szárak hajtásait szedjük meg dugványozáshoz. A dugvány 15-20 cm hosszúságú legyen, és úgy kell megvágni, hogy az alsó szárcsomó alatt kb. fél cm hosszúságú szárcsonk maradjon. A virágkezdeményeket és a nagyobb leveleket levágjuk a dugványról és félárnyékos helyre, mintegy 3-4 cm mélyen a földbe ültetjük.

Dugványok

Gyakori öntözéssel a dugványok őszig erőteljes gyökérzetet fejlesztenek. Így a fagyok beállta előtt fölszedhetjük őket, cserépbe ültetjük, és fagymentes helyen, például előszobában, folyosón, lépcsőházban átteleltethetők. Az ilyen muskátlitövek tavasszal gyors növekedésnek indulnak, és bővebben virágzanak, mint az átmentett öreg tövek.

Válasz