Terebess fűszerkalauz

« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Alkörmös
Phytolacca americana L. Phytolaccaceae

Más néven: amerikai karmazsinbogyó, berzseny vérfürt, festőbogyó, festőszőlő

Termését külföldön a bor színezésére használják, nálunk díszként ültetik

Az alkörmösfélék családjában, a fáktól kezdve a cserjéken át a fűneműekig, szinte mindenféle formájú növényfaj megtalálható. Elterjedésük a trópusi-szubtrópusi éghajlaton a leggyakoribb, néhány fajuk, így az alkörmös is, alkalmazkodik a mediterrán, sőt a kontinentális éghajlathoz. Őshazája Amerika trópusain keresendő, kismértékben Afrikában is elterjedt már.

Évelő növény. Főgyökere már az első évben erősen megvastagodik, gyorsan kialakul a vastag, répaszerű gyökértörzs, ősszel a gyökérnyak átmérője elérheti a 8—10 cm-t. Közvetlenül a föld felszíne alatt már megjelennek rajta az oldalgyökerek. A számtalan oldalgyökér több méteres talajréteget átsző. A rendkívül fejlett gyökérrendszer 3—3,5 m magasra megnövő föld feletti részt tart el.

A hengeres szárak a gyökérnyakból 5—7-esével ágaznak el, majd újabb elágazásokkal dúsan beborítják a talajfelszínt. A teljesen beárnyékolt elágazások és a szárak alsó oldala zöld, a fénynek kitett szárrészek liláspirosak. A levelek szórt állásúak. Buja növekedésére jellemző, hogy szinte minden felső levélhónaljból rövid oldalhajtás indul ki. A levelek tojásdadlándzsásak, kihegyezettek, ép szélűek, kopaszok, mattzöld színűek. A levelekben és főleg a gyökerekben kalcium-oxalát tűk találhatók.

A levelekkel átellenesen kiinduló virágzati kocsány valójában áltengelyes elágazású szár, az elvirágzás után többszörösére megnyúlik. Virágzata dús, tömött, hengeres, nyúlánk fürt. A virágok piroslók vagy fehérek, sugaras szimmetriájúak, 5 tagúak. Júniustól októberig folyamatosan virágzik. Fénylő zöld színű bogyótermése beérés után fénylő fekete lesz. Egy-egy felsőállású magházból kialakult termésben tíz lapos, fekete makkocska fejlődik.

Környezeti igénye

Fénykedvelő növény, de félárnyékban is nevelhető, ekkor azonban kevesebb termést érlel. A tűző napot tűri, száraz, napfényes területeken is megmarad. A csapadékszegény időszakot jól átvészeli, mert vízszükségletét hosszú gyökereivel könnyen kielégíti. Bőrszerű levélzete a párologtatás csökkentését szolgálja.

Trópusi származásából következően melegigényes. A mérsékelt éghajlathoz alkalmazkodott már, ezért nálunk is termeszthető. Erős, száraz fagyokat követően takarás nélkül is kihajt tavasszal.

Közepesen tápanyagigényes. Sovány talajokon gyengén fejlődik, kevés és rövid fürtvirágzatot nevel. Az agyagos, tömött, hideg talajokat nem kedveli. A szőlőművelésre alkalmas területek megfelelőek számára. Trágyázásra csak gyenge termőképességű talajokon szorul. A szőlőtelepítéskor végzett tápanyag-utánpótlás elegendő az alkörmösnek is.

Termesztése

Évelő, ezért termesztésére az első évben fordítsuk a legtöbb figyelmet. A talaj-előkészítést a szőlőtelepítés élőmunkáival együtt végezhetjük. Talajforgatás hiányában megfelelő az őszi mélyszántás illetve ásás, ezzel egy időben dolgozzuk a talajba a szerves trágyát (35—50 kg/ 10 m²). Tavasszal gereblyézzük simára a területet, de ne nagyon tapossuk le, mert akkor rosszul kel.

Kerítés mellé csak egy sorba vessük. Szőlőtáblák, kiskertek köré élősövényként a legcélszerűbb telepíteni. A magokat kihúzott sorba, 3—4 cm mélyre, egymástól (5—)8—10 cm-re vessük. A vetés ideje április. Kelés után legalább 10—15 cm-re ritkítsuk ki, majd később, amikor a növények elérik a 30—40 cm-es magasságot, 30—35 cm-enként hagyjunk meg egy-egy növényt, hogy szebb állományt kapjunk.

Kapáljuk, hogy ne gyomosodjon, talaját tartsuk porhanyós állapotban. Laza, morzsalékos szerkezetű talajban gyorsan fejlődik és már az első évben dúsan virágzik.

Öntözni különösen a fiatal növényeket érdemes, de 3—4 alkalomnál többször nem szükséges. A nyár folyamán fokozatosan, gumószerűen megvastagodik a gyökérnyak. Ebből már közvetlenül a föld felszíne alatt sűrűn elágaznak a gyökerek, nagy földterületet hálóznak be és szárazság idején is ellátják vízzel a növényt.

Június—júliustól a tél beálltáig szinte folyamatosan virágzik. Nyáron nyílik a legtöbb virágzat, ősszel már jóval kevesebb. Szeptemberben kezdenek érni a bogyók. A legtöbb érett bogyó szeptember végére, október elejére, a szőlőszüret idején várható. Ez adja színezőanyagként való felhasználásának lehetőségét.

Helyenként nyírott élősövénynek használják, ekkor a nyírás miatt jóval kevesebb virágzat fejlődik. A nagyon elburjánzó állományt késő ősszel ritkítsuk. Vágjuk le a hajtásokat és a fölösleges töveket ássuk ki. A gyökértörzset egészen emeljük ki, mert ha beleszakad, a következő évben ismét kihajthat. A kiásott gyökértörzsek átültetésével is szaporítható, de sokkal egyszerűbb a magvetés. Ehhez a sötétkék bogyókból nyerhetjük ki a magvakat, majd mossuk le róluk a kék nedvet és szárítsuk meg.

Felhasználása

Termésének zöme, az elhúzódó virágzás ellenére, októberben, a szőlőszüret idején érik. Észak-Amerikából a Földközi-tenger környékére és Nyugat-Ázsiába jutott el, ahol a bor színezésére használják. Franciaország, Olaszország nagy vörösbortermő tájain kerítések helyett ültetik, ahol a térelválasztó szerepét tölti be, termésének sötétvörös levével pedig a vörösbor színét javítják.

A friss gyökér és bogyó hánytató és hashajtó hatású. A növény minden része, elsősorban friss állapotban, erősen mérgező hatású fitolakka-toxint, szaponin-glikozidot és fitolakka-savat tartalmaz. Bogyójának nagy a betacián festékanyag-tartalma. A gyökértörzset és a hajtásokat ne etessük állatokkal, mert mérgezést okoznak. Élelmiszer-ipari felhasználása hazánkban jelenleg tilos.

Magyarországon csak elvétve fordul elő, elsősorban dísznövénynek ültetik, mert ősszel a sokterméses ág a sötétkék, fekete bogyókkal dekoratív hatású. Kertekből kivadulva, helyenként vadon is megtalálható.

II.
Amerikai karmazsinbogyó
Phytolacca americana L.

Európába behurcolt gyomnövény.
Ibolyásfekete, lédús bogyótermésének leve kitűnő étel- és italszínező. Savas közegben piros, lúgos közegben kék.

Gyökere répaszerűen vaskos, szívós, elágazó. Levelei tojásdad-lándzsásak, ép szélűek, kopaszak. A szára vastag, lédús. Sokszor igen nagyra megnő, nagysága a 3 m-t is elérheti. A virágok hosszú, hengeres, felálló fürtben állnak. A virág pártája pirosló vagy fehér A lepellevelek száma 10. Porzóik száma is 10. A termésük csoportos bogyó. A terméscsoport összeforrt, fekete-sötétbíbor színű, bordázott marad, 10 magvú.

Ezt a növényt korábban Franciaország szőlőtermő vidékein termesztették és sötétvörös bogyóival a vörösbort színezték. Ma használata nem engedélyezett toxikus triterpénszaponin- és mitogén hatású lektintartalma miatt. Színezőanyaga a cukorrépában is jelenlévő betacián.

Pokeweed - Phytolacca americana L.
Fiatal, zöld hajtásait "poke salet greens" néven forgalmazzák.

Young pokeweed leaves can be boiled twice to reduce the toxin, discarding the water after the first boiling. The result is known as poke salet, or Poke salad, and is occasionally available commercially. However, many authorities advise against eating pokeweed even after twice boiling, as traces of the toxin may still remain. For many decades, Poke salad was a staple of Southern U.S. cuisine, but its use declined in the mid and late 20th century as campaigns by doctors caused it to become common knowledge in the U.S. South that Pokeweed remained toxic even after being boiled. Despite this, Poke salad is still occasionally available commercially.
http://en.wikipedia.org/wiki/Pokeweed

III.
Kínai karmazsinbogyó
Phytolacca esculenta

Az ehető karmazsinbogyó (Phytolacca esculenta van Houtte) az amerikai alkörmöshöz nagyon hasonlító faj, amelyet sokfelé behurcoltak. Levelei tompa csúcsúak, az egész növény ősszel megpirosodik. Virágai nyolc porzóval rendelkeznek. Lepellevelei vörösek. Bogyótermésének barázdái 8 az érés végére teljesen összeolvadnak, sötét bíborfekete termést alkotnak. Bizonyos területeken, Indiában, Kelet-Ázsiában és Dél-Amerikában a megfőzött hajtásokat fogyasztják. Az első főzővizét ki kell önteni!

Pallas nagy lexikona    http://mek.niif.hu/00000/00060/html/003/pc000312.html szerint: Nálunk termesztve vagy elvadulva egyetlen faja, a tízhímes A. (Ph,. decandra L.) nő. 1-3 m. magas kóró, levele tojásdad-lándsás, vi, rága pirosas. Bogyója 10-rekeszü, eleinte fehér, azután piros, végre csaknem fekete, s lila-piros levelet ereszt. Ez, ámbár hashajtó és hánytató természetü, mégis italt (Francia- és Portugálországban bort), cukrászsüteményt és mézes kalácsot festenek vele, de a szín nem oly tartós mint a karmazsin tölgyé. Gyökerét hánytatónak használják (radix, herba et baccrs Phytolaccae sen Solani racemosi). Fiatal hajtása és levele főzés közben csipősségét elveszti, azért néhol mint főzeléket is eszik. Európában családjának egyetlen faja terem, de ez is bajosan honos, inkább a kultúrával terjedt el valószinüleg Amerikából a régibb időben. Nő Észak-Amerikában, Észak-Afrikában, Khinában és a Sandwich szigeteken. Termesztése 1770 óta Bordeauxból terjed.