A muskátli legfontosabb károsítói

http://www.gazdabolt.hu/index.php?content=152

2010/06/26

Nemcsak nálunk, de egész Európában a legnépszerűbb balkonnövény a muskátli. Nemesítésének több száz éve alatt az álló, futó, illatos és angol változatokon belül számtalan fajta látta meg a napvilágot, változatos virágszínekben- és formákban. A termesztés sikerét azonban a jó fajták és technológia mellett a megfelelő növényvédelem alapozza meg.

Egyenetlen vízellátás hatására jelentkező, nem fertőző, élettani "betegség" a muskátli ödéma; a levelek fonákán kialakuló parásodó, beszáradó pöttyök. Olyankor jelentkezik, amikor a növény sok vizet kap, azonban ezt nem tudja elpárologtatni, mert a levegő hűvös és párás. Az öntözés mérséklésével, a közeg szárazabban tartásával, illetve kevésbé párás időben az ödémás foltok száma az új leveleken csökken.

Vírusok
A muskátli fontosabb vírusai a levélfodrosodás- (Pelargonium Leaf Curl Tombusvirus –PLCtV), a sárgaság- (Cucumber Mosaic Cucumovirus–CMcV), a gyűrűsfoltosság- (Pelargonium Ringspot Carmovirus–PRScV), valamint a virágszín-törés-vírus (Pelargonium Flower Break Carmovirus– PFBcV). A vírusok ellen a termesztő csak preventíven, vírusmentes szaporítóanyag felhasználásával védekezhet.

Baktériumok
A baktériumok közül a muskátli a legveszedelmesebb betegsége ezidáig a xantomonászos betegség volt, amíg át nem vette helyét a Ralstonia, amelyről később szólunk.
A Xanthomonas hortorum pv. pelargonii baktérium okozta betegség (ha a tünet a dugványalapon van, feketetalpasságnak szokták nevezni) magas hőmérsékleten és magas pártartalom mellett járványszerű fertőzést okoz, és ha nem veszik idejében észre, akkor néhány hét leforgása alatt az egész növényállományt kipusztíthatja. A betegség jellegzetes tünete álló muskátlin a vizenyős levélfolt, amely az érközökben ék alakú, később beszáradva körkörösen zonált, barna-fekete színű. A folt kiterjedhet az egész levélfelületre, és ilyenkor az elszárad. Futómuskátlin a baktérium a levélnyelet támadja, ami elhal, és az amúgy folt nélküli levelek élettelenül csüngnek a száron, nem hullanak le. A másik jellemző tünet a szárrothadás, amikor a száron hosszúkás vizenyős foltok jelennek meg, amelyek később elrothadnak, és végül a teljes növény elpusztul. A xanthomonas fertőzött dugvánnyal kerülhet be a termesztő berendezésbe, növénymaradványokon és a házon belül előforduló gyomnövényeken életképes marad, és tovább fertőz. Az állományon belül a beteg növényekről felső öntözés esetén a felfröccsenő vízcseppekkel, valamint az ár-apály rendszerű öntözéssel is terjed. Éppen ezért lehetőleg mindkét öntözési formát kerüljük, és helyezzünk egyedi csepegtetőtesteket a cserepekbe. A páratartalmat szellőztetéssel és a növények tágasabb elhelyezésével csökkentsük. A növényeket gőzölt, vagy frissen bányászott közegben termesszük, a dugványvágásnál a dugványszedő kést minden újabb növény előtt mártsuk Kertészeti Fertőtlenítő oldatba! Kultúraváltáskor a termesztőasztalokat is alaposan mossuk le Kertészeti Fertőtlenítővel. Dugványszedés után a sebzéseket rézszulfát, rézoxiklorid hatóanyagú szerrel kezeljük. Egyetlen beteg növény észlelésekor 50 centiméter sugarú körben a szomszédos növényeket is távolítsuk el, és semmisítsük meg. Amennyiben szükséges, rézhidroxiddal, rézoxikloriddal, vagy kasugamicinnel (pl. Kasumin) végezzünk állománypermetezést.

Néhány éve az Egyesült Államokban egy újabb, muskátliban eddig még nem fertőző baktérium is felütötte a fejét: a burgonya jól ismert gyűrűsfoltosság-betegségét okozó Ralstonia solanacearum, ami különösen nagy odafigyelést igényel.
A Ralstonia baktériumot magyar muskátli termesztő üzemben még nem fedezték fel, de számítani lehet rá, különösen ha a szaporító anyag, vagy az anyanövény kézen-közön valamelyik afrikai országból származik. A Ralstonia a Xanthomonas-hoz hasonlóan a talajból, öntözővízzel, illetve fertőzött eszközökkel terjed. Gyökér- és szársérüléseken (dugványvágáskor), vagy felső öntözés esetén a légzőnyílásokon át jut a növénybe, ahol azonnal szaporodni kezd. A baktérium a Xanthomonas-hoz hasonlóan a növény edénynyaláb-rendszerét támadja, és a fatestben akadályozza a víz szállítását. A fertőzés korai időszakában az alsó levelek hervadnak, a levélszélek sodródnak, foltokban sárgulás és nekrózis tapasztalható. A gyökérnyaki részen a szár külső és belső szöveti részei barnulnak vagy feketednek. Jellemző, és a Xanthomonas-tól megkülönböztető tünet, hogy az átvágott szár belsejében az edénynyaláb-rendszer körkörösen elszíneződik, és a gyökerek barnulnak. A föld feletti részek kórképe hasonlít a Xanthomonas okozta hervadásos, sárgulásos tünetekre, ám ennél a betegségnél nincs levélfolt. A tünetek általában 21 C-fok felett jelentkeznek. A betegség terjedésének az ár-apály rendszerű öntözés esetén nagyobb az esélye, ezért a muskátli anyanövényeket csak csepegtetőtestes öntözéssel szabad nevelni. Bár a két baktérium a muskátlin szinte ugyanolyan tüneteket okoz, megkülönböztetésük igen fontos feladat. Az ellenük való védekezést két jelentős tényező különbözteti meg. Az egyik a gazdanövény-kör.
Amíg a Xanthomonas csak és kizárólag a muskátlit és az évelő gólyaorrt (Geranium fajok) veszélyezteti, addig a Ralstonia gazdakörébe közel száz faj tartozik. A fertőzött muskátli termesztőasztalairól elcsorgó öntözővíz más növények gyökeréhez érve könnyedén terjeszti a betegséget. A két baktériumos betegség között a második lényeges különbség a kórokozó túlélése. A Xanthomonas gazdanövény-szövet hiányában nem marad életképes. Amint a fertőzött növény elpusztul, a baktérium-népesség is rohamosan hanyatlik. Ennek köszönhetően a beteg növénymaradványok eltávolításával szinte nullára csökkenthető az esélye annak, hogy a kórokozó újrafertőz. Ezzel szemben a Ralstonia meleg körülmények között gazdanövény hiányában is évekig életképes marad, így tehát rendkívül nagy az esélye annak, hogy a növényház talajában, a termesztő asztalok réseiben, a fertőzött ültetőközegben fennmaradjon a baktérium. A bajt tetézi, hogy a Ralstonia szabadföldi körülmények között is megél, és más fajokat, különösen a burgonyafélékhez tartozó növényeket is megtámadhatja.
A Xanthomonas és a Ralstonia megkülönböztetése laboratóriumi vizsgálatok során lehetséges. Kézi diagnosztikai készülék is létezik, amelynek segítségével a gyors beavatkozás érdekében már a termesztő helyen, egyebek mellett, ez a két kórokozó is azonosítható. A Ralstonia esetében is a Xanthomonas-nál leírt védekezési eljárások az irányadók.

Gombás betegségek
A muskátli gombás betegségei közül a legfontosabb a muskátlirozsda (Puccinia pelargonii-zonalis), ami csak álló muskátlin (Pelargonium x zonale) fordul elő. Tünete a levelek színen jelentkező sárga, körkörös folt, a fonákon pedig barna spóratelepek. A betegség következtében a levelek elszáradnak, lehullanak, a növény felkopaszodik. A termesztőberendezésbe dugványokkal hurcolható be, ezért azokat 39 C-fokon 48 órán át hőkezelni, vagy csávázni kell. Az állományon belül a spórák a légáram útján terjednek. A betegség a nyári hőségben visszaszorul, de ősszel és tavasszal 16-18 fokon elhatalmasodik. A jelentősebb kár megelőzése érdekében a növényeket rendszeresen ellenőrizni kell, különösen a kritikus időszakokban. Szükség esetén 7-10 naponként rozsda elleni szerekkel (pl. Saprol, Plantvax, Rubigan, plusz kontakt hatóanyag: pl. Dithane) végezzünk állománypermetezést.
Ritkán, fiatal gyökeres növényeknél előforduló gombás betegség a pítiumos rothadás (Pythium debaryanum). Csak palánta- illetve dugványkorban fertőz, tünetei palántadőlés, gyökérnyaknál befűződés, vagy hirtelen pusztulás. Ellene Previcur-os beöntözéssel védekezhetünk.
Borús, párás időszakban veszélyezteti a muskátlit a botrítiszes betegség (Botrytis cinerea), amelyről részletesebben itt olvashatnak. Az ellene való védekezés alapja megfelelő szellőztetés, a felső öntözés mellőzése és a csepegésgátló belső fólia használata. A permetezésekhez pl. Amistar, Discus, Switch készítmények engedélyezettek.

Kártevő rovarok
A kártevő rovarok közül az elsőszámú ellenség az üvegházi molytetű, más néven liszteske (Trialeurodes vaporariorum), amelyről részletesebben itt olvashatnak.
A levéltetvek (Aphis sp.) a fiatal leveleken, bimbókon szívogatnak, és a liszteskéhez hasonlóan mézharmatot ürítenek, amelyen a másodlagosan megtelepedő korompenész rontja a növények díszértékét. Közvetlen kártételük mellett sokkal lényegesebb vírusvektor szerepük, így az első levéltetű-telepek észlelésekor permetezzünk többek között Pirimor, Actara, vagy Mospilan, vagy Chess szerekkel. A levéltetvek jelenlétét sárga ragadós lapokkal figyelhetjük meg.
Hasonlóan komoly vírusterjesztő kártevő rovar a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis). Szívogatásával a muskátli hajtásokon nem okoz olyan szembetűnő kárt, mint más dísznövényen, ezért ha jelenlétet figyelmen kívül hagyjuk, könnyen továbbadhatjuk. Az imágók jelenlétét a növényállomány felett elhelyezett kék ragadós lapokkal figyelhetjük meg. A fertőzött virágokat, bimbókat semmisítsük meg, a termesztő berendezést és környékét tartsuk gyommentesen. Szükség esetén kéthetente, vagy 10 naponta permetezzünk pl. Vertimec-kel, vagy Mospilan-nal, illetve Actara-val (ez a kettő azonos hatásmechanizmusú, ezért ne rotáljuk).
A bagolylepkék (gamma-, káposzta-, gyapottok-bagolylepke) elsősorban szabadföldi kártevők, ám bekerülhetnek a növényházakba is, ahol a lárvák a leveleket illetve a virágokat karéjosan rágcsálják. Csak a fiatal lárvák ellen lehet hatékonyan védekezni. Kártételüket Csalomon szexcsapdával jelezhetjük előre, illetve Mospilan-nal végzett ismételt permetezésekkel irthatjuk. Ezzel a készítménnyel egyben tripsz ellen is védekeztünk.
Száraz, meleg időben a közönséges (kétfoltos) takácsatka (Tetranychus urticae) is károsíthatja a muskátli, ami a levelek fonákán finom, hálószerű szövedék védelme alatt szívogat. Ha a levelek színén apró, kifehéredő foltokat látunk, akkor minden bizonnyal a takácsatkával állunk szemben. Súlyosabb esetben a levelek torzulnak, elszáradnak és lehullanak. Mérsékelt párásítással a kártevő vissza szorítható. Ellenük a tojásölő hatású Nissorun-nal, mozgó alakok ellen pedig Ortus-sal, vagy atkaölő mellékhatású rovarölő szerekkel (pl. Talstar) védekezhetünk.

Garamvölgyi Péter
Pap Edina

Kapcsolódó témák:

Kertészeti fertőtlenítő
PocketDiagnosticTM-kórokozó-diagnosztika 5 perc alatt