Dió, diófa fajták, ültetés szaporítás telepítés

A dió Magyarország egész területén megtalálja a szükséges életfeltételeit, vagyis egyedi fákat vagy ligetes tájgyümölcsöket bárhová ültethetünk. A gazdaságos árutermesztéshez azonban maradéktalanul ki kell elégíteni a termőhellyel szemben támasztott igényeit.
Hazánk területe a dió természetes elterjedési területének északi határához közel van, ezért a hűvösebb országrészek alkalmatlanok üzemi diótermesztésre. A nyugalmi időszakra jól felkészült fák a téli fagyokat károsodás nélkül elviselik. A késő tavaszi fagyokra a korán fakadó fajták fokozottan érzékenyek. A dió a túlzott nyári hőséget is nehezen viseli, főként ha ez szegényes vízellátással párosul. Emellett a dió a nagyon fényigényes növények egyike.
A dió természetes előfordulása a folyók felső folyásának árterében van. Jellegzetes folyókísérő növény, ebből eredően fokozott vízigénye meghatározó jellegű a termesztésben.
Évi vízszükséglete 800-1000 mm. A dió a mélyrétegű, levegős, jó vízgazdálkodású talajon fejlődik kielégítően.

Szinte közismert az a megállapítás, hogy a diófa természete folytán minden céltudatos beavatkozás nélkül is szép, szabályos koronát nevel. Szentiványi szerint a Juglans regia a Király dió népies elnevezést azért kapta, mert koronáját hatalmassá fejleszti, hogy a környezetében élő egyéb növények rovására egyre nagyobb területen biztosítsa saját létfenntartását. ...
A diót hosszú ideig magról szaporították és az első állományszerű üzemi ültetvényeket és magoncokból létesítették. A fák későn fordulnak termőre és nem mindig örökítik az anyafa előnyös tulajdonságait. Ezért mindenképpen oltványokat kell telepíteni.

  A diófa mélynyugalmi ideje viszonylag rövid, általában január elején befejeződik, de a kárpáti fajtakörhöz tartozó fajták csak nagyon hosszú téli felmelegedések után érzékenyek a téli lehűlésekre. Aminél késöbbi fakadású fajták előnyösebbek, mert így nagyobb valószínűséggel elkerülhetők a késő téli fagyok.

A diófa a meszes, mély rétegű, tápdús talajt és a késői fagyoktól védett fekvést kedveli. Ilyen helyen hatalmas koronát nevel, és igen hosszú életű lesz.
A gyümölcs szedését akkor kezdjük, amikor a termőburok felreped és termése földre hullik.
Nagy különbség van a magonc és oltvány dió között.
A magoncdió 10 év múlva fordul termőre, az oltvány viszont az ültetés után a 3-4. évben.
Az oltvány további előnye, hogy fajtájaazonos lesz a termése.

Alsószentiváni 117 diófa

Az állami elismerés éve: 1976.
Szeptember közepén-végén szüretelhető.
Béldióként és héjas dióként is egyaránt értékesíthető.
Termése nagy, könnyen törhető és tisztítható, 48-51%-os béltartalommal.
Erős növekedésű, koronája kezdetben kissé feltörekvő, késöbb szétterülő. Korán termőre fordul, bőtermő és jó a termésbiztonsága. Mivel későn fakad, ezért a késő tavaszi fagyok nem károsítják.
Az egész ország területén telepíthető és valamennyi termesztőtájra javasolható fajta.

Milotai 10 dió

A tiszaháti termesztőtájban, Milotán szelektálta Szentiványi Péter. 1963 óta szerepel a nemzeti fajtajegyzékben.
Szeptember végén érik.
A legkiválóbb héjas és béldió. Nagy, gömb alakú, világos színű.
Könnyen törhető és tisztítható. Béltartalma 47-52%.
Növekedési erélye közepes. Korai, de vontatott fakadású. Kis százalékban a csúcsrügy alatti rügyekből is fejleszt terméseket.
Termőképessége és termésbiztonsága jó. A késő tavaszi fagyok ritkán károsítják, mert a fiatal hajtások fagytűrőek.
A legkiválóbb áruértékű árufajtánk, amelylegeredményesebben a szelektálási körzetében termeszthető.

Tiszacsécsi 83 diófa

Szeptember végén-október elején érik.
Elsősorban béldióként javasolható az értékesítése.
Közepes vagy nagy, felülete dudoros. Könnyen törhető és tisztítható,
bélaránya 48-52 %.
Gyenge növekedési erélyű, késői fakadású.
Korán termőre forduló, nagyon bőtermő, jó termésbiztonságú fajta.
A késői tavaszi fagyokra nem érzékeny.

Államilag elismert dió fajták:
Alsószentiváni 117 - Alsószentiváni kései - Bonifác - Milotai 10 - Milotai bőtermő - Milotai intenzív - Milotai kései - Tiszacsécsi 83

A dió termése hazánkban a következő formákban értékesülhet:
- dióbélként, amikor az áruértéket csak a csonthéjban levő bél külleme és beltartalmi értéke határozzák meg,
- héjas dióként, amikor a termés külleme, a héj tetszetősége is számít,
- zöld dióként, amelyhez előnyös a csonthéjképződés előtt minél nagyobb termésméret.

A csonthéj felülete szerint finoman erezett (Milotai 10), rajzolatos (Alsószentiványi 117) és dudoros (Tiszacsécsi 83) kategóriákat lehet elkülöníteni.

Idézet: Dr. G. Tóth Magdolna: Gyümölcsészet c. könyvéből.

Egyéb érdekességek

A dióbéllel salátát, édességet ízesítenek, de gyűjtik a még éretlen, lágy héjú termést is. Fogyasztásuk csökkenti a vér koleszterinszintjét.
A magvak nem száradó olaját étkezésre és szappangyártásra használják.
A levelek teája bélhurut, magas vérnyomás és bélférgesség ellen jó. A szétmorzsolt levél vagy forrázata bőrkiütések gyógyítására és rövarűzőnek alkalmas.
A kéreg, a levél és a zöld termésfal barna festéket, diópácot ad.

Diótermesztési tudnivalók

Minőségi kalauz a dió termesztéshez

A dió minősége először is a gyümölcsösben alakul ki. Többé-kevésbé befolyásolható tényezőktől függ, mnt az éghajlat, talaj, fajtaválasztás, termelési, szüretelési és szüret utáni eljárások. Ezek a tényezők részletesebben ki vannak fejtve bizonyos speciális kiadványokban.

Minőségi kalauz a gyümölcsösben

A minőség alakítása az ültetésnél kezdődik. Ez az igen fontos művelet az alapja annak, hogy az ültetvényen a jövőben minőségi dió teremjen.
A talaj és a klíma, amely alapvetően a termőhely fogalmába tartozik, a minőségi termelés alapja. A dió ültetése az alább leírt körülményeknek megfelelően történjen.

Az ültetés minősége
Az ültetés a vegetációs nyugalmi időszakban bármikor történhet, jól felszáradt talajon. A legkedvezőbb időszak azonban a levélhullástól kezdődően, november végétől, december folyamán van. A korai ültetés lehetővé teszi, hogy a növény a tél folyamán jól megtelepedjen és tavasszal jól megeredjen, valamint fejlődésnek induljon.
Az oltás helye ne kerüljön a föld alá. Ezzel elkerülhetjük az abnormális növekedést és a tő fulladásból származó növényelhalást.

A növényanyag megválasztása
A facsemete minősége az ültetés eredményességének lényeges eleme. A jó minőségű facsemete megválasztásával tehetjük eredményessé az ültetésbe fektetett egyéb erőfeszítéseinket, mint a trágyázás, a talajművelés, az öntözés stb. A csemetét olyan faiskolából kell beszerezni, amely garanciát vállal a fajtaazonosságra és a csemeték növény-egészségügyi állapotára, azaz a férgektől, ismert vírusoktól való mentességre.

Oltványalanyok
Ismert, hogy bizonyos alanyokra oltott fák (J. nigra, J. nigra x J. regia és J. hindsii x J. regia {Paradox} interspecifikus hibridek) elhalását a Cherry Leaf Roll vírus okozza. Ez az a vírus, amely minden termesztési zónában jelen van, a pollen és a magvak terjesztik.

Pollenadó fák
Bár a diófa önporzó, a pollenmisszió időtartama mindössze néhány napig esik egybe a termő virágok virágzásával. Érdemes ezért hektáronként 3-4 pollenadó fát telepíteni. Legkedvezőbb ezeket az uralkodó szélirány szerinti parcellaszegélybe ültetni, hogy elkerüljük a fajtakeveredést, amely extra kategóriájú gyümölcsnél nem elfogadható.

A fák formája és mérete
A dióültetvény technikai és gazdasági jellemzői nagyban függenek a fák méretétől és nevelési módjától. Ezért a gyümölcsös létrehozása előtt ezt egyértelműen meg kell választani, annál is inkább, mert a döntés általában visszafordíthatatlan.
Az ágak tökéletes megvilágításával biztosíthatjuk azok növekedését, valamint a gyömölcsök fejlődését.
A különböző fajtájú diófák másként növekednek: más az elágazottság mértéke, a termőrügyek hajtáson való elhelyezkedése, tartása és erőssége.
Következésképpen a méretet és a nevelési módot úgy kell megválasztani, hogy az megfeleljen a fajtacsoport jellegzetességeinek.


Tápanyag-utánpótlás
A tápanyag-utánpótlásnak figyelembe kell vennie a talaj termőképességét, a fák növekedési ütemét és terméshozamát. A diófa szükségletei szempontjából legfontosabb a nitrogén, a kálium és a kalcium.
Azért, hogy pontosabban végezzük a diófa tápanyag utánpótlását, a parcellán 4-6 évenként talaj analízist végzünk. Az olyan talajokon, ahol valamilyen hiányt vagy egyensúlybomlást gyanítunk, érdemes évente levélanalízist végezni.
Nitrogén: hagyományos fajtákból telepített termő gyümölcsöskert évente kb. 100 kg nitrogént igényel hektáronként. Gyepesített gyümölcsöskert esetén a nitrogénbevitel évente és hektáronként 20 kg-mal növekszik. Azoknál a fajtáknál pedig, amelyeknek terméshozama évente és hektáronként 3 tonna fölött van, a nitrogénbevitelt további 20 kg-mal kell növelni a 3 tonna fölötti száraz dió mennyiség minden egyes tonnájára. A kimosódás elkerülése végett a nitrogéntrágyát két részletben adagoljuk: felét 1 héttel a rügyezés előtt, másik felét a termő virágok nyílásakor (május közepén).
Kálium: jól termő, hagyományos fajtájú dióskert kálium-utánpótlása 100 kg/év/ha.
Ezen kívül 20 kg/ha mennyiséget adunk a gyümölcsöskert gyepesítése esetén és a 3 tonna fölötti szárazdió-terméshozam tonnáinként 25 kg-ot.
Foszfor: évi foszforsav-bevitel: 60 kg/ha
Magnézium: szokásosan gondozott talajon a magnézium-bevitel 40 kg/év/ha.
Kalcium: savas talajokra (pH<7) telepített ültetvények esetén az évenkénti Ca-bevitel elengedhetetlen. A Ca-bevitel pontos kiszámítása a talajanalízis eredményeire alapul. Savas talaj évi kalciumellátása 100 kg/ha körül van.
Nyomelemek: a diófa különösen érzékeny vasklorózisra meszes és agyagos talajokon cink hiányában. Nagyon savas talajokon (pH<6) végül a fiatal diófák növekedése leáll. Az ilyen tápanyag-ellátási rendellenességek esetén a lehető legkorábban lépjünk közbe a megfelelő kezeléssel.

Öntözés
Egy vegetatív ciklus során a diófa különböző fejlődési stádiumokon megy át, amelyek során a vízhiány veszélyezteti az éves termést, a következő évek terméseit és a gyümölcsös élettartamát. Ily módon a júniusi vízhiány veszélyezteti az azévi gyümölcsszemek méretét és a következő évi termőrügyek kialakulását. Augusztusban a dióbél minőségét rontja a vízhiány. A tartós vízhiány tűrése fajtától függ.

A talaj gyommentesítése
A gyommentesítés célja, hogy letörjük a gyomnövények konkurenciáját a víz és a tápanyagok felvételében.
3 féle gyommentesítési mód van: mechanikus módszer, vegyszeres módszer és az állandó gyepesítés.
Mechanikus módszer: a gyomok elpuszítása céljából fogas szerszámokkal rendszeresen végighaladnak a területen. Az ilyen talajművelés mellett a gépi szüretelés esős időben, illetve kavicsos talajon nehézségeket okozhat.
Vegyszeres módszer: a teljes talajfelület tisztántartása a gyomok vegyi elpusztításával történik. A módszer hátránya, hogy gátolja az esővíz behatolását és a gyökerek lélegzését, főleg tömör talajokon. A vegyi módszer ezen kívül környezetvédelmi problémákat is felvet.
Állandó gyepesítés: a módszernek sok előnye van. Pillanatnyilag leginkább ez ajánlható. Megkönnyíti a munkagépek mozgását a parcellában, mivel gátolja a talaj süppedését. A betakarítási munkák lényegesen könnyebbé válnak. Minthogy a fűnek is szüksége van vízre és ásványi anyagokra, ezt ki kell elégíteni (öntözni kötelező). Ellenkező esetben ez a művelés végzetes következményekkel járhat mind a dió minőségére, mind a gyümölcsöskertre nézve.

Növényvédelem
A növényvédelem igen fontos ahhoz, hogy jó minőségű termést kapjunk, valamint, hogy kihasználjuk a fajtában rejlő terméshozam lehetőségét. Helyes mindenekelőtt csökkenteni a kockázatokat, az éghajlathoz és a talajtípushoz illő fajták tudatos megválasztásával. Másfelől a művelési technikák ne kedvezzenek az élősködők szaporodásának.
Általánosságban nem érdemes diófát ültetni nagyon beszűrődött és savas talajokon. Ilyen körülmények között jelentős hozamesés figyelhető meg (10-50%) a klasszikus rézkezelés ellenére is. Az évenként mészbevitel csökkenti, de teljesen nem szűnteti meg a veszélyeket.

/Még több infó:

http://dio.lap.hu/a_dio_termesztese_betegsegei_ultetes_szaporitas_telep/25597395   Margó/